Borba fojtom a bánatom - tartja a közmondás. Én is fojtottam a fájdalmamat, csak én éppen a bor miatt. Szerencsémre életem fájdalmai úgy jönnek és úgy mennek, mint - egy másik ékeséggel élve - a bárányfelhők. Gyorsan túlléptem azon a folytonosan kísérő és kísértő tényen, hogy nem minden úgy és akkor sikerül, ahogyan és amikor én elterveztem. Hála a jó Istennek! Milyen szörnyű is lenne, ha egy Mindenható módjára rögtön meg tudnám ítélni - és valósítani, hogy mik a tökéletes törpénések szerény életemben. Hol lenne a fejlődés és a felismerés gyönyörű mutatványa és érzése? Hol lenne a siker, amit akkor éreztem, amikor a bortól - első látásra szerintem túlságosan és reménytelenül - felbugyborékozó süteményre egy már tapasztalt! segítő (aki az Anyukám) által mutatott technikával mégis csodálatosan rátapadt a máz és végül diadal - és borittasan tehettem tálcára a nehezebbik, de mégis szebb és igazabb úton elkészült művemet.
Hozzávalók (4 személyre)
A zsiradékot hidegen reszeld az átszitált lisztbe, add hozzá a bort és egy csipetnyi sót, majd gyúrd tésztává.
Egy kis ideig hűtőben pihentesd.
Körülbelül
5 mm vastag lapra nyújtsd ki, vágj ki különböző formákat, majd
előmelegített sütőben 190-200°C-on kb. 20-30 percen keresztül
süsd aranybarnára.
Miután kihúztad a sütőből, még forrón forgasd a porcukorból és a vaníliás cukorból elkészített keverékben.
Tipp:
Egy kompótós tálkába tedd a cukrokat és körkörös mozdulattal rázogasd a
tálkát a belehuppantott süteménnyel. Így biztosan rátapad a máz. | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése