E recept inspirációjára nem találok ésszerű magyarázatot, de nincs is szándékomban. Nem jellemző rám a sertéshús fogyasztása. Nem vallási okokból, hanem egyszerűen nem szeretem az ízét. És magát az állatot sem tartom túl ízlésesnek. A testvérem vegán, vallási okokból. Egyszer viccesen azt mondta, nézzem meg az emberek arcát és látni fogom ki, milyen ételt fogyasztanak a leggyakrabban. Ez persze nem bántó aspektusból szemlélendő, pusztán képzetjáték. Az én lelkemnek úgy látszik tetszik, ha lyukacsos sajtfejűek, mint például a testvérem, körték vagy pulykák libegnek mellettem a metró lépcsőn. Hasonló a helyzet a házi kedvencek viszonyában. Az emberek egy idő után hasonlítani kezdenek a kutyájukra, macskájukra. Ezt mind figyelni szoktam és - habár úgy gondolom ez csakis a képzetek pajkossága - elmosolyintom magam, ha megtudom, "igazam" volt. Tehát nincs mentség: kaptunk házi disznótorost. Én pedig nem töprengtem, tepertős pogit készítettem. Röff!?
Hozzávalók (gáztepsinyi, kis átmérőjű szaggatóval)
- 15 dkg darált tepertő
- 25 dkg liszt
- 2 dkg vaj/margarin
- 2,5 dkg élesztő
- 1 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- 1 tojás sárgája (+ 1 tojás a kenéshez)
- 1 evőkanál tejföl
- csipet só
- csipet bors
Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Én egy nagy bögrében szoktam, kis tányérral lefedve.
A lisztet elkeverjük a sóval, a borssal majd elmorzsoljuk benne a zsiradékot: a vajat/margarint.
Hozzáöntjük
az élesztős tejet, a tojás sárgáját és a tejfölt.
Belekeverjük a tepertőt is, jól összedolgozzuk.
Langyos helyen egy órán át kelesztjük.
Lisztezett
felületen (akár konyhalapon) a tésztát 2 cm vastagra nyújtjuk, késsel
bevagdossuk a tetejét és kiszaggatjuk a pogácsákat.
Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, megkenjük a tetejüket a felvert tojással.
Előmelegített sütőben, 220°C-on, alsó-felső sütéssel aranyszínűre sütjük.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése